Ugyan hó volt a fülemben is, de azt hallottam, hogy nevetnek rajtunk. Felkaptam a fejem és körbenéztem, de hamar észrevettem a srácokat, akik épp rajtam nevettek.
- Hagyod, hogy egy csaj leverjen? – vigyorgott pimaszul Any.
- Mit kerestek itt? – lepődtem meg.
- Jöttünk látogatni, meg persze boldog újévet kívánni – mosolygott Kaede.
- Akkor kösz szépen mindenkinek.
- Hm… Mi van a nyakadon?
- Semmi – tettem oda kezemet.
- Csak nem kiszívta a barátnőd? – hangsúlyozta az utolsó szót Yasu és Samre nézett, aki sokatmondóan elpirult. – Szóval igen.
Nem válaszolt egyikünk sem, de a többiek így is tudták mi a helyzet és csak elégedetten mosolyogtak.
- Mikor történt ez az egész? – érdeklődött Ayame.
- Tegnap – válaszoltunk egyszerre rövid hallgatás után.
- Akkor kezdjetek el szépen mesélni.
Röviden elmeséltük a történteket az elejétől a végéig. A többiek arckifejezése minden esemény után változott, de a végére csak mosolyogtak.
- Mióta vagy te ilyen romantikus? – tette fel a kérdést Ren merő gúnnyal a hangjában.
- Hát… Még ti sem tudtok róla mindent. De nekem is lenne egy kérdésem hozzátok – néztem rá Hirotora és Kaedere – Mióta jártok?
Még válaszolni sem tudtak, mikor Sam értetlenül nézett rájuk.
- Mi? – döbbent le
- Hát… - kezdett bele Kaede – Nem sokkal az után jöttünk össze, hogy Any és Yasu járni kezdtek.
- Mi? – döbbent meg mégjobban Sam. – Minden rajongói oldalt megnéztem, olvastam a magazinokat, de ezekről semmi nem volt benne.
- Mivel ezt nem hagytuk, hogy megtudják. Egyedül csak Seita rakhatta volna fel ezt.
- De én megigértem, hogy ami a bandával kapcsolatos azt nem feszegetem.
- Ha már szóba került a banda – fordult felém Hiroto – nem gondolkodtál rajta, hogy belépj?
Sam az egész beszélgetés alatt le volt döbbenve, nem tudta elképzelni, hogy mi lehet itt.
- Ugyan, nem illenék közétek, hisz tudjátok. Én csak „szövegeket hadarok a zenei alapokra” – tettem karba a kezemet.
- Persze te kis rapper. Hogy állsz a szövegeiddel? – kérdezte Miki.
- Mostanában nem írok annyit, de néha összehozok egy-két sort.
- Egy pillanat – szólt közbe Sam – Mi van?
- Néhány dolgot még te sem tudsz a pasidról – jelentette ki Any. – Például, hogy általánosban menőbb volt, mint mi.
- Tessék?
- Ja, olyan szövegeket nyomott le, hogy mindenki csak nézett – csatlakozott be Sen. – Például a leghíresebb számunk a Love ya az ő közreműködésével született meg.
- Ugyan már – legyintettem.
- Ne szerénykedj, hisz hetedikben még nem gondoltuk, hogy a te számoddal fogunk ekkora sikereket elérni. De még mindig nem értem, miért nem vállalod fel?
- Nem szeretem a felhajtást.
Szívesen beszéltem volna még ezekről a srácokkal, de észrevettem, hogy Sam teljesen kimarad ebből és enyhe utalást tettem erre. Hamar leesett nekik mi a pálya és témát váltottunk, amihez Sam is hozzá tudott szólni.
Észre sem vettem, mikor mentek el, de csak azon kaptam magam, hogy Sam és én a parkban sétálunk a hóesésben kéz a kézben.
- Még mindig nehéz felfognom – törte meg a csendet Sam.
- Mit?
- Közel 4 hónapja ismerlek, de mégis alig tudok rólad valamit.
- Jól van ez így – csókoltam meg – Néha jobb is, ha vannak dolgok, amik nem derülnek ki.
- Lehet, hogy igazad van – mosolygott rám.
- Ne menjünk vissza? Hátha apám megérkezett.
- De, menjünk.
Nem is tévedtem, mert mire visszaértünk apám már otthon volt épp a tengeren történtekről mesélhetett, mert ismertem a jellegzetes bajuszpördrését, csak akkor csinálja, ha a tengerről mesél. Kapitány kalapja alól néhány szőke tincs lógott az arcába kicsit takarva barna szemeit. Hát igen, látszik, kire hasonlít jobban a bátyám.
- Szia apa – mondtam széles mosollyal az arcomon.
- Szervusz bajnok, hol voltál eddig – még szinte be sem fejezte a kérdést, mikor észrevette a hátam mögött Samet és elmosolyodott – Ki ez a kis tünemény?
- A barátnője – vágta rá egyből Dan.
- Jó napot – szeppent meg Sam – a nevem Samantha, de szólítson nyugodtan Samnek.
- Örvendek Samantha.
Csak mosolyogni tudtam, mert végre úgy tünt az életemben egy sorsdöntő fordulat történt. Némán hallgattuk végig apám történetét és úgy szorítottam Sam kezét, mintha soha nem akarnám elengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése