2011. szeptember 18., vasárnap

11 fejezet

Ez a nap pont újév napján jött el. Sam ugyanis rendezett egy partyt, ahova engem is meghívott. Sokban nem különbözött az iskolaitól, de itt legalább nem kellett kiöltözni, mint egy majom.
-         Azt hittem már el sem jösz – mosolygott rám.
-         A világ végéért sem hagytam volna ki.
-         Képzeld, van itt néhány barátom Los Angelesből, bemutatlak nekik.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, megfogta a kezem és odahúzott. Nem tudtam sokat angolul, mert én spanyolt tanultam, de Sam mindent lefordított.
            Igazából észre sem vettem mikor kerültünk a táncparkettre, csak arra eszméltem, hogy ismét lassút táncolunk.
            Már olyan közel volt a pillanat, már éreztem az illatát, azt hittem végre teljesül. De ismét bezavartak. Egyik gyerek rosszul lett és beleborult a puncsostálba, aminek hatására az egész asztal kettétört alatta.
-         Odafent valaki, nagyon pikkel rám – motyogtam halkan és a plafon felé sandítottam.
Hírtelen ötlettől vezérelve megfogtam Sam kezét és kivittem.
-         Miért jöttünk ki? – kérdezte értetlenül.
-         Gondoltam nemsokára úgy is éjfél lesz és szeretnéd látni a tüzijátékot. Meg amúgy is, bent mindig történik valami – végig csak a csillagokat nézztem, amiket szép lassan eltakartak a felhők.
Kicsit kezdtem reménykedni, hogy végre esni fog a hó, de nem úgy tűnt. Samre pillantottam és láttam, hogy remeg. Csak egy vékony hosszúujju volt rajta, aminek a válla ráadásul ki volt vágva. Nem tehettem mást, levettem a felsőmet és a vállára terítettem.
-         A végén még megfagysz – mosolyogtam rá.
-         És veled mi lesz?
-         Én nem fázom – könnyű ezt mondani, mikor majd megfagyok pólóban.
Sam is észrevette, hogy fázok, ezért átkarolta a nyakamat.
-         Már mondtam, hogy ne legyél ilyen laza, nem áll jól.
-         Csak próbálkozok – kezeimet a derekára tettem és magamhoz húztam.
Éreztem, hogy még mindig remeg, de nem a hideg miatt. Egyre közelebb hajoltam hozzá és finoman megcsókoltam. Mindketten becsuktuk a szemünket és percekig így voltunk.
            Éreztem, hogy valami hideg ér az arcomhoz. Nem zavart, de a csókot végül Sam szakította meg. Mindketten felnézztünk és láttuk, hogy elkezdett havazni. Akaratlanul is elégedett mosoly kúszott arcomra.
-         Azt hallottam, hogy az a pár, akik együtt vannak, mikor leesik az első hó… azok örökre együtt maradnak…
Sam nem mondott semmit csak mosolygott és ismét megcsókolt. A háttérben hallottuk, hogy mindenki kijött és elkezdte a visszaszámlálást és amint a végére értek, lehetett hallani, hogy harangszó tölti be az éjszakát és fellőtték az első tüzijáték rakétákat.
            Sam és én továbbra is csak egymást öleltük és a tüzijátékot is így nézztük végig. Már nem is éreztük annyira a hideget, pedig a hó továbbra is csomókban hullott. De végeredményben egyikünk sem akart megfázzni, ezért a tüzijáték végeztével visszamentünk kabátért.
-         Nem tudom hogy vagy vele, de én még nem vagyok fáradt – mondta Sam.
-         Én sem. Nem lenne kedved feljönni hozzám? Megnézzhetnénk valami jó filmet.
-         Hát… Nem tudom…
-         Nem kell félned, nincs semmilyen hátsószándékom – mosolyogtam rá bíztatóan, aminek hatására teljesen elpirult.
-         J-Jól van…
Nem lepődtem meg, hogy senki sincs otthon. A hugaim átmentek egyik barátnőjükhöz, az öcsém és Mion a nagyszülőknél vannak, Dan pedig a haverjaival ment el bulizni. Tehát csak a miénk az egész ház.
-         Mit nézzünk meg? – kezdtem el keresgélni a filmek között.
-         Van valami horrorfilm?
-         Attól függ, mennyire legyen véres.
-         A legvéresebb.
-         Akkor ezt imádni fogod – tettem be egy filmet a DVD-lejátszóba.
Az egyik legdurvább horrorfilmet nemrég töltöttem le netről, a címe Gyilkosság egy bentlakásos iskolában. A lényege annyi, hogy a főszereplőről kiderül, hogy skizofrén és elkezdi lemészárolni előszőr a szobatársait majd a többieket, de néhányan élik csak túl, akik végül megölik. De az egész film alatt folyik a vér és nagyon élethű, mert megtörtént eset alapján készítették a filmet.
-         Ez már túl durva – mondta Sam a film közepénél és eltakarta a szemét.
-         Ne félj, majd én megvédelek – karoltam át a vállát és közelebb húztam magamhoz.  
-         Olyan jó, hogy itt vagy.
-         Inkább az, hogy itt vagyunk egymásnak.
Nagyjából hajnali kettő lehetett mikor a filmnek vége lett, de mi valahogy elaludtunk rajta. Hát igen, az ilyen dolog ritka, hogy valaki egy horrorfilmen alszik el. De nem számít, a lényeg, hogy tudtam Sam itt lesz mellettem, mikor felébredek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése