Másnap a suliban szinte senkit sem érdekelt mi van velem, megint mindenki csak azért jött oda, hogy elkérjék a leckémet. Egészen addig, amíg meg nem érkezett mindenki.
- Szia Seita – mosolygott rám Sam, de amint jobban megnézett inkább aggódva nézett rám. – Mi történt veled?
- Lefejeltem egy villanyoszlopot – válaszoltam lazán.
- Elvertek, mi?
- Tényleg ennyire átlátszó kifogás ez?
- Eléggé.
Már majdnem becsöngettek mire Arashi is betoppant.
- Mi van, elaludtál?
- Kivételesen nem. A faliújságokra tettem ki a szórólapokat, amit mindjárt ide is kiteszek – hátrament a faliújsághoz és egy szórólapot tett ki és mindenki egyből odasereglett megnézzni.
Én is odamentem megnézzni, amint Sam is odament.
- Zenei Fesztivál? – kérdezte meglepetten Sam.
- Igen, minden évben megtartják más felépőkkel – mondtam, miközben továbbolvastam.- Fellép az Akai Hoshi, a Kuro Akuma, Hari Rei és a Koshi-kun.
- Ez nagyon jól hangzik, mindegyiküket imádom – izgatott csillogást vettem észre a szemében.
- Nem is rosszak.
- Nem rosszak? Mi az, hogy nem rosszak? Sokkal menőbbek minden más együttesnél és az Akuma fiúk mind olyan jól nézznek ki.
- Láttad volna őket általánosban – mormoltam halkan.
- Bármit meg tudnék tenni, hogy jegyet szerezzek.
Ez a mondat zene volt füleimnek. Mosolyogva visszamentem a helyemre és előkaptam a mobilomat, mikor Arashi ült le mellém.
- Mikor lesz a nagy meccs? – kérdeztem.
- Két hét múlva 25-én.
- Remek, akkor tudsz jönni a fesztiválra október 8-án.
Pont becsöngettek mikor eltettem a mobilom, nehogy a tanár elvegye.
Ma szerencsére csak 5 órám volt tehát hamar haza is értem. Arashinak edzése volt, amiért előző nap elmaradt. De szinte észre sem vettem hogy repül az idő, én a hátsó kertben rajzoltam mikor Arashi odakiabált.
- Vigyázz labda!
Már reflexből hajoltam el a labda elől
- Mázlid, hogy a szomszédban laksz.
- Tudom-tudom – mondta miközben átmászott a kerítésen és odajött hozzám. – Mit csinálsz?
- Csak… - alig kezdtem el beszélni mikor megcsörrent a telefonom. – Szavad ne feledd. – felvettem a telefont és egy ismerős hang kiabált a fülembe.
- Csá Seita. Mi a helyzet?
- Ugyan semmiség, csak majdnem megsüketültem. Köszi Any.
- Nagyon szívesen. Szóval akkor hány jegy kéne?
- Négy.
- Mi van, talán becsajoztál, hogy ennyi kell?
- Nem, csak barátok és hanyagoljuk ezt a témát.
- Oké. Nah akkor szerezzek VIP kártyát?
- Ha tudsz.
Arashi egész végig hallgatózott, de nem igazán értette, hogy miről van szó. Hiába próbáltam elhajolni előle, tovább hallgatózott.
- Mi lenne, ha szombaton találkoznánk? És akkor a jegyeket is oda tudjuk legalább adni – mondta Any.
- Az jó lenne, akkor szombaton. Üdvözlöm a srácokat.
- Átadom. Nah csövi.
Amint letettem a telefont Arashi egyből kérdezősködni kezdett.
- Mi lesz szombaton?
- Semmi, csak elintéztem, hogy legyen jegyünk a fesztiválra.
- Igen, de… Minek kell négy? Egy neked, egy nekem, egy Diának…
- És egy Samanthának.
- És neki mié… - be sem kellett fejeznie a mondatot, de egyből tudtak. – Belezúgtál az új csajba – elégedetten vigyorodott el, mintha igaza lenne.
- Jó vicc. Ugyan dehogy, csak… Hát… - zavartan vakargattam a tarkómat és gondolkodtam, hogy mit is mondjak.
- Nyugi nem mondom el neki.
- Igazából nem tudom én sem… Még soha nem éreztem ilyet, amikor megláttam olyan volt… mintha gyomronvágott volna valaki.
- Ez van, ha valaki nagyon bejön.
Legszívesebben letagadtam volna, ha tudtam volna mit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése