Szerintem még pislogni is elfelejtett. 2 perc csönd után viszont ráuntunk.
- Szóval a témához visszatérve – törtem meg a csendet – azért, mert akkor még kéne győzködnöm az ősöket, de ők most azzal vannak elfoglalva, hogy Dan végzős és, hogy a hugaim elkezdték az általánost.
Lehetett hallani, hogy a bokrokban valami vagy valaki van. Előszőr azt hittem valami nyúl vagy ilyesmi, de hamar rájöttem, hogy ez annál nagyobb. A kapucnimat egyből felvettem és direkt a másik irányba nézztem.
- Neked meg mi bajod? – kérdezte Arashi.
- Megvannak a hátrányai, hogy a srácok híresek… esetleg egy címlapszereplés a bokor újságtól.
Arashi nem igazán értette, de a srácoknak egyből leesett miről van szó. Akinél volt sapka meg napszemüveg egyből fölvette a többiek meg a kapucnit és amint alkalom nyilt rá, mind elmentünk onnan. Mivel Arashi még mindig nem reagált én húztam a fejére a kapucniját.
- Le ne vedd, amíg ki nem értünk innen.
- De miért?
- Ne kérdezz, csak siess.
De hamar rájöttünk, hogy nem kellett volna olyan gyorsan lelépnünk, mert útközben egyre több fotóssal találkoztunk, a végén már szó szerint menekültünk előlük. És végre Arashi is észrevette, hogy mi a helyzet.
Már teljesen belekeveredtünk a belváros tömegébe, mikor végre leráztuk őket. Viszont ez sem volt jobb ötlet, mert elég volt egy gyenge szél és lefújta Miki fejéről a kapucnit és persze sokan fel is ismerték.
- Hát ez remek – dühöngött halkan.
- Most mi lesz? – kérdeztem.
Kaede egy papírzacskót nyomott a kezembe.
- A fesztiválon találkozunk – mosolygott és intett, hogy mi menjünk.
Már nem tudtam semmit mondani csak rohantam a másik irányba Arashi mögöttem, amíg véletlenül egy sikátorba nem kerültünk.
- Remek… - mérgelődtem és belerúgtam egy kukába is.
- Ha érdekel… Én tudom, merre kell menni. Én ismerem a belváros.
Épp kérdeztem volna, mikor észrevettem rajta, hogy nagyon ideges vagy inkább dühös. Vagy egyszerre a kettő.
- Azt hittem spanok vagyunk.
- Mit csináltam?
- Inkább mit nem csináltál? Semmit nem mondtál el ezekből. Mikor akartad elmondani, mikor már rég abba a másik suliba jársz?
- Megvolt rá az okom, amiért nem mondtam el.
- Csupa fül vagyok – mondta flegmán.
- Figyu, ez nem a legjobb hely erre.
- Ne húzd az időt, addig nem mondok semmit, amíg neked sem fog járni a szád.
- Tudod mit? Akkor majd egyedül visszatalálok – mentem el mellette még a vállam is összeütközött az övével, de semmit sem mondott.
Fogalmam sem volt, merre kell menni, de nem voltam hülye. 4, 94 az átlagom, nem vagyok sötét. Egyszerűen megvártam, amíg ő is elindul haza, és tisztes távolságból követtem.
Mikor már a külvárosba értünk ott ismertem minden rövid és hosszú utat tehát ott nem kellett követnem, egyszerűen egy hosszabb úton mentem haza.
Nem volt valami kellemes hétvége, de végül csak túléltem. Arashi továbbra is fújt rám, de aránylag megoldottuk a helyzetet. A jegyeket odaadtam neki az övét meg Diáét is, legalább dicsekedhet, hogy ő szerezte őket. Én viszont már alig vártam a hétfőt, hogy oda tudjam adni Samnek a jegyet, amit neki szereztem.
Szokás szerintem megint én voltam az első. Viszont Sam is hamar megérkezett és látszott rajta, hogy le van törve.
- Talán valami baj van?
- Nem tudtam jegyet szerezni – mondta elkeseredve.
- Lehet, hogy tudok segíteni.
- Hacsak nincs egy felesleges jegyed, akkor ne fáradj.
- Hát felesleges jegyem nincs – elővettem a VIP kártyát – de egy felesleges VIP kártyám azért van.
Látszott rajta, hogy mindjárt nekem esik. Előszőr el sem akarta hinni, de mikor jobban megnézzte csak széles mosollyal az arcán ölelt át és köszönte meg vagy tízszer.
- Köszi, köszi, köszi – hálálkodott. – Honnan szerezted?
- Vannak kapcsolataim.
- De most komolyan.
- Néhány régi barátom szerezte nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése