A srácok egy társalgóban már vártak minket.
- Azt hittük már nem is jöttök – mondta Any.
- Tudod, ellenőrzés meg minden – mondtam, miközben a fiúkkal, a szokásos öklözéssel köszöntünk – egyébként jók voltatok.
- Kösz. És a haverod hol hagytad?
- A barátnőjével elmentek.
- És ő kicsoda? – kérdezzte Kaede és Samre mosolygott.
- Csak nem a csajod? – vigyorgott Any.
Engem ez a kérdés teljesen lesokkolt, de ahogy Samre nézztem ő inkább meglepett volt. Egy halvány mosoly kuszott az arcára és rám nézett azokkal a gesztenyebarna szemeivel.
- Ugyan dehogy, csak barátok vagyunk – mondta végül.
Nem éppen ezt akartam hallani.
- Biztos? – kérdezte Kaede.
- Igen, biztos. Csak jó barátok vagyunk – továbbra is csak mosolygott.
Eléggé lehangolt ez a válasz, de legalább jó barátként gondol rám.
- Egyébként ismeritek egymást? – kérdezte
- Mi? – tértem magamhoz gondolkodásból – ja, igen még általánosból.
Sorban bemutattam őket és Sam is bemutatkozott.
- Milyen hosszú neved van – lepődött meg Yuki.
- Nem is használom.
- Hé, nem jöttök velünk bulizni? – kérdezte Yasu.
- Bulizni? Hova? A paparazzik mindenhova követnek titeket – mondtam.
- A VIP helyekre nem engedik be őket. Szóval mi lesz?
- Nekem tetszik az ötlet.
- Nekem is – derült fel Sam.
A srácok összeszedték a cuccaikat, de mielőtt elindultunk volna egy sapkát, és egy napszemüveget nyomtak a fejemre. Sam nem kapott csak egy sapkát, mivel szemüveges, de megkérték, hogy azt vegye le.
Jól is jött, mert amint kiléptünk az épületből a fotósok és újságírok letámadták a srácokat. Ha nem lettek volna az őrök, nem értünk volna el a limuzint. Most jut eszembe, hogy még limuzinban sem ültem. De mindent el kell kezdeni.
- Még soha nem ültem limuzinban – ámuldozott Sam.
- Még én sem – tettem hozzá.
Alig volt időnk nézelődni, mert hamar odaértünk egy szórakozó helyre. Mikor kiszálltunk egyből két biztonsági őrrel találtuk szembe magunkat.
- Nyugalom, velünk vannak – mondta Kaede.
A két őr félreállt és beengedett minket. Sam nem tudta kihagyni a lehetőséget és nyelvet öltött az egyikre.
Bent jobban nézett ki minden. Hatalmas táncparkett, fülsüketítő zene és villogó fények. Úgy tünhet, mint egy normális disco, de ide csak VIP vendégeket engedtek be, egy fotós sem volt. Egy átlag ember csak álmodhat róla, hogy ide bejut. Tekintve, hogy nem csak a bejáratnál, de szinte minden sarkon állt két-három őr.
De persze a buli hangulat is meg volt. Világhírű DJ a keverőpultnál, elegánsan öltözött pincérek, külön társalgó helyek és persze az italos pult. Hát igen, ez megmagyarázza a parketten táncolók kezében az italokat.
- Mi mentünk – mondta Ren és megfogta Rachel kezét.
- Tudjátok, hol találtok – mosolygott Rachel és mentek táncolni.
- Nem iszunk valamit? – ajánlotta fel Miki.
- Én nem, engem kinyírnak otthon – mondtam.
- Azt én is gondoltam, de egy koktéltól nem lesz bajod, abból van alkoholmentes is.
- Abban benne vagyok – mire kimondtam már ott is voltunk a pultnál.
- Mit adhatok? – kérdezte a shaker.
- Én egy Lethal Weapon koktélt kérek – mondta Kaede – Anynek egy Roy Rogers, Mikinek Bobby Dazzler, Ayame te szereted a gyömbért, ezért legyen egy Southern ginger, Yukinak egy Sunshine koktél és Rachel pedig kap egy Epershaket.
- Én kérek egy Blushing Berry koktélt – kezdte Hiroto – Yasunak jöhet egy Car Drive, Sennek egy Bora-Bora, Sutekinek mehet egy Mint Cooler és Dereknek egy Yellowyacket. Rennek meg adunk egy Batman koktélt, és ti mit isztok? – fordult hozzám.
- Én egy Italiano koktélt kérek és te? – Samre nézztem.
- Én csak egy Banánshaket.
- Rendben, pár perc és kész lesz – mondta a shaker.
- Köszönjük. Kérem, majd hozzák ki – mosolygott Kaede miközben egyik társalgó sarokhoz mentünk.
Nem kellett sokat várnunk, mert hamar ki is hozták az italokat. De amint bejöttünk, én egyből leszögeztem, hogy nem fogok táncolni. Ugyanis, akik a parketten táncoltak azok vagy koreográfusok, vagy hivatásos táncosok.
De nem számít, nélküle is jól elvoltunk. A srácokkal amúgy is ritkán tudok csak találkozni, ráadásul anélkül, hogy ne kerüljek címlapra. Ezt szerencsére elkerültem eddig.
Dumáltunk meg minden, de láttam, hogy a lányok néha összesúgnak és szerintem rólam meséltek Samnek. Erre abból jöttem rá, hogy amint elmondtak valamit, mindig egyből rám nézett.
Éjfél lehetett, mikor én meg Sam úgy döntöttünk, hogy lelépünk.
- Biztos nem bánod, hogy eljövünk? – kérdezte sajnálkozva.
- Ugyan dehogy, már úgy is untam magam – próbáltam adni a lazát.
- Ezt ne.
- Mit ne?
- Ne beszélj így. Hozzád annyira nem illik ez a laza stílus.
- Jól van. Elég késő van már, hazakisérjelek?
- Azt megköszönném – mosolygott rám.
Az út nagy részében nem beszéltünk, már mindketten fáradtak voltunk. De a csend már kezdett nagyon elviselhetetlen lenni.
- És… a szüleid nem fognak haragudni, hogy ilyen későn mész haza? – végül én törtem meg a csendet.
- Tekintve, hogy nem is tudnak róla, elég nehezen.
- Hogy érted?
- A szüleim Los Angelesben vannak, a nagyszüleimnél lakom. Ők meg már biztos alszanak, tehát észre sem veszik, hogy mikor érek haza.
- Értem.
- És a te szüleid?
- Hát engem csak a bátyám árulhat be. Az anyukám doktornő és ma éjszakázik.
- És az apád?
- Apám? Ő a tengeren van, hajóskapitány. Igazából már 3 hónapja nem láttam.
- Ezt nem is tudtam. Biztos hiányzik neked.
- Igen, ha tud, akkor hetente küld levelet, és mindig telefonál. De unatkozni sem tudok az öt testvérem mellett.
- Öt tesód van? – döbbent le.
- Igen. A legkisebb még csak 9 hónapos.
- De jó neked.
Észre sem vettem, de már meg is álltunk egy szép kertesház előtt. Mivel sötét volt nem voltam benne biztos, de ha jól láttam sárga volt, sötétkék cseréptetővel.
- Hát itt vagyunk. Kösz, hogy hazakisértél.
- Ugyan semmiség, én is ezen a környéken lakok.
- Tényleg?
- Igen. Három sarokra innen.
- Még nem láttalak erre.
- Talán azért, mert én mindig kerülő úton megyek haza.
Még hosszú ideig beszélgettünk mikor észre vettem, hogy Sam mindjárt elalszik.
- Jobb lenne bemenned.
- Igen, szerintem is – ásított. – Még egyszer kösz, hogy hazakisértél. Jó éjszakát.
- Neked is.
Megvártam, amíg bemegy és szép lassan elindultam haza. Igaz az első sarok után már inkább rohantam. Csak abban reménykedtem, hogy éjjel egykor mindenki alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése