Másnap reggel korán felkeltem tekintve, hogy szombat volt. Benyomtam a reggelimet, felöltöztem és átmászva a kerítésen felkeltettem Arashit.
- Tudod te mennyi az idő? – ásít a képembe.
- Reggel 7 óra, és?
- És? Tudod, hogy én szombaton délig alszom.
- Azt hittem érdekelne valami király dolog a parkban, de ha nem…
- Milyen király dolog? – felcsillant a szeme.
- Szóval mégis érdekel.
Be sem fejeztem a mondatot, de máris rámcsapta az ajtót és rohant felöltözni. Öt percet sem kellett várnom, de már jött is.
- Akkor jösz?
- Ha valami király dolog, akkor nem hagyhatom ki.
Útközben a parba végig kérdezgetett.
- Elárulnád végre, hogy mi van?
- Jól van… Egyenlőre legyen elég annyi, hogy bemutatlak néhány régi havernak.
- Ezt most… Viccnek szántad? Már bocs.
- Semmi. Tudom nehéz elhinni, de vannak barátaim.
A park közepén volt egy szökőkút is, oda beszéltem meg a találkozot még előző nap este. A srácok már ott vártak, de Arashi amint meglátta kik azok egyből nyitva maradt a szája.
- De hisz… Ők az a… És az a… Mi van? – nem értett semmit.
- Hali srácok – köszöntem nekik.
- Szia Seita – köszöntek vissza.
- Gondolom, hogy ismered őket, végülis ki ne ismerné. Srácok, ő itt a spanom, Sekkou Arashi. Arashi, ők az általános iskolás haverjaim, vagy ahogy sokan ismerik őket Chiruki Kaede az Akai Hoshi énekesnője.
- Szia – mosolygott rá Kaede.
- A banda gitárosa Nakatsuka Any és a basszeros Hideo Miki.
- Csövi.
- A billentyűs Ennichi Ayame.
- Üdv.
- És a dobos Howaido Yuki.
- Heló.
Arashi meg sem tudott szólalni, még mindig le volt döbbenve.
- Nah és a fiúk. Youki Hiroto a Kuro Akuma énekese.
- Hali.
- A gitáros Tendou Suteki és a basszeros Youki Yasu.
- Csá.
- A billentyűs Futeki Sen.
- Szevasz.
- És a dobos Shukun Derek.
- Mi a helyzet?
Arashi mintha megkövült volna. A szemei kitágultak a szája meg nyitva maradt. Sokk hatása alá került. A srácok sem értették, hogy mi baja lehet, ahogy én sem.
Egy perc után még mindig semmi reakció, ezért Any hátrahajolt, kezébe vett egy kis vizet és lefröcskölte vele Arashit.
- Haver jól vagy? – kérdeztem tőle.
- Csak egy kérdés. Hol vannak a kamerák? Ez talán valami műsor? Kész átverés?
- Remek – mondta lehangoltan Yasu. – Itt ülünk már fél órája, hogy átadjuk a jegyeket, erre azt hiszi valami kamu. Ez kedves volt.
- Nehogy lesokkolj megint – szólt közbe Any.
- Haver, miért nem mondtad, hogy ismered őket? – értetlenkedett Arashi.
- Mert soha nem kérdezted. – válaszoltam lazán.
- Amúgy, mi történt veled? – kérdezte aggódva Kaede.
- Csak…
- Ne mond azt, hogy nekimentél egy villanyoszlopnak. Megvertek, igaz?
- Ki kell találnom egy jobb ki fogást.
A hátam mögül kiabálást hallottam és egyből félreálltam mikor odanézztem már csak egy levegőbe emelkedő gördeszkát és egy nagy csobbanást láttam és mindenki elázott, még én is.
- Szép landolás Ren. – mondtam mikor észrevettem ki az.
- Nem így terveztem, de… Ez van…
Láttam, hogy Arashi épp mondani készül valamit, de megelőztem.
- Hitomi Ren, koreográfus. Rachel nincs veled?
- Az előbb még itt volt mögöttem.
- Tudod, hogy mi lesz, ha elveszíted az ikertesóm. – fenyegetőzött Kaede.
A fiúkkal segítettünk kihúzni Rent, mikor hátulról lökött meg valaki így nem csak Ren, hanem Yasu és Hiroto is beleesett a szökőkútba.
- Rachel! – mondta mindenki egyszerre.
- Bocs, nem direkt volt – mentegetőzött.
A fiúk próbáltak kimászni, de a csajok csak röhögtek rajtuk, ezért mikor a kút pereméhez értek egyszerűen berántották őket. Valahogy végül mind a vízben kötöttünk ki, de nem tudom engem mikor rántottak bele.
Úgy tűnt, mintha Arashi kimaradt volna, ezért mind kimásztunk és bedobtuk a vízbe, nehogy már csak mi legyünk vizesek. Erről az egészről eszembe jutottak az általános iskolás évek. Akkor is mindig így szórakoztunk még végzős osztályként is. Hát igen, mi soha nem fogunk igazán megkomolyodni.
- Haver, sokkal menőbb vagy, mint én – mondta Arashi, miközben kimásztunk mind a szökőkútból.
- Dehogy vagyok az.
- Ha ezt a suliban megtudják…
- Ne – szinte egyszerre mondtuk mind.
- Ezt senki sem tudhatja meg.
- Mért ne? Mindenki máshogy állna hozzád.
- Pont ezért nem akarom, hogy tudják. Ha megtudják, csak azért barátkoznának velem, hogy találkozzanak velük, és ettől nem lennék menőbb. Nem akarom kihasználni a srácokat és amúgy is… Már csak az idén járok ide.
- Mi van? – döbbent le Arashi.
- Mégis átjösz a mi iskolánkba? – érdeklődött Ayame.
- Igen, a következő évet ott kezdem.
- Miért nem kezded már a második fél évet is nálunk?
- Várjunk egy kicsit. Mit akarsz te? – Arashi teljesen lesokkolt. – Mégis hova mész?
- A Yaei Higashi Művészeti és Zenei középiskolába Sagamiharába, Tokiótól nem messze. – mondtam el egy levegővel.
Mindenki várta, hogy mondjon valamit, de csak tátott szájjal nézett a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése